A baj csak az, hogy szokásunkká vált krónikusan túlértékelni a pozitivitást és a „cselekvés” képességét a boldogságról való gondolkodásban, ugyanakkor betegesen alulértékeljük a negativitást és a cselekvésmentességet, például a bizonytalanságot vagy a megbarátkozást a kudarccal.