„A sorsomban (…) semmit nem érzek feleslegesnek. Mindent adománynak tartok, mert így mindent feloldhattam-felmutathattam a művészet segítségével.”
TOLNAY KLÁRI

Latinovits, Ruttkai, Törőcsik, Sinkovits, Garas, Psota… sokáig sorolhatnánk a huszadik századi magyar színjátszás felejthetetlen alakjait. Könnyedén fel tudjuk idézni csodálatos alakításaikat, még mindig fülünkbe cseng a hangjuk.

De kik voltak ők valójában a színfalakon kívül? Mit éltek meg ezek a tehetséggel és érzékenységgel megáldott emberek mielőtt felgördült volna a függöny? Mennyit tettek hozzá a személyes kudarcok, örömök, bánatok a művészi teljesítményükhöz?

Sal Endre, a népszerű Mi, magyarok könyvek szerzője ezúttal a színművész mögött rejlő emberre irányítja olvasói figyelmét. Az esendő, olykor hibázó, küzdő, szeretetre, elismerésre éhes hétköznapi emberre, aki a tapasztalataiból és az őt ért hatásokból olyan kimagasló művészi teljesítményt tudott felépíteni, ami generációk számára nyújtott és nyújt a mai napig maradandó élményt.