A művészeten sírni kiváltság, kiváltságosoké a képesség, hogy valamit, ami nem velük történik, sőt talán mással sem történt meg, így át tudjanak érezni. Amennyire szégyelltem mindég a való élet miatt sírni, mert azt gyengeségnek tartottam, annyira felemelőnek találtam a zene vagy irodalom miatt előidézett könnyeket. Az a felnőtt, aki tud sírni az elvont művészeten, a felnőttek közt elit, az a gyerek meg, akire így lehet hatni, felnőtt.