„Váncsa műfajilag ugyanazt az utat választotta, mint a magyar kulináris irodalom két klasszikusa: Emma asszony (Ignotus) és Ínyesmester (Magyar Elek). A receptek végtelen zuhatagát irodalmi betétekkel töri meg. Hol vérbeli novella lesz ezekből a prózai kitérőkből, hol históriai-etimológiai traktátus, máskor gasztroesszé vagy szabályos útirajz. Vagy az összes egyszerre.”