Ömlik a vér a fejemből. A kikent-kifent nő a 704-esből rémülten pattan ki a kocsijából, a portás is rohan. Nem érzek semmit, sem fájdalmat, sem sajnálatot. Jól vagyok itt. Jó volt felidézni a barátaimat, semmi sem véletlen. Ha lenne túlvilági élet, jó lenne velük találkozni, meglátogatni Cirót meg Sílviót a pokolban, jó lenne. De nincs. A halál nem létezik. Még a buddhista reinkarnációhívő sem gondolja, hogy ugyanúgy tér vissza, amilyen volt. Benne leszek a növényben, a féreg nyálában, ami megeszi a növényt, a légyben, ami felnyalja a féreg nyálát, ami megette a növényt. Valahol ott leszek. Jó hosszú volt, már...