Milyen hosszú az út a szocialista Magyarország szürkeségéből Párizsba, a fény és a divat városába? És vajon lehetséges-e, érdemes-e visszafelé is megtenni ezt az utat? Hogyan lesz egy furcsa, akaratos kisfiúból egy nemzetközileg jegyzett divatmárka tervezője, és hogyan tudja megtartani és megvalósítani sajátos személyiségét egy olyan rendszerben, ahol a konformizmus és az igazodás fontosabb és jövedelmezőbb, mint az egyéniség és a kreativitás?