A tizenhat éves Marina Farkas egy apró nyugat-londoni lakásban él. Vele lakik érzelmileg labilis anyja, illetve három idős hölgy, Zsuzsi, Ildi és Rózsi. Ők hajdanán valahonnan a határon túli magyar területekről menekültek Angliába a maguk házi használatú magyar nyelvével meg szokásaival.
Marina így igazi kívülálló. De hogy jövőjét az idegen országban biztosítsák, a családja roppant anyagi áldozatok árán beíratja őt egy előkelő bentlakásos középiskolába, ahonnan egyenes út vezethet a cambridge-i orvosi karra. Marina az idegen környezetben hibát hibára halmoz, képtelen beilleszkedni az évszázados múltú brit közegbe. Közben anyja a saját démonjaival viaskodik. A szerelmet kereső fiatal lány kénytelen észrevenni, hogy az élete épp rossz vágányra siklik

Charlotte Mendelson Man-Booker díjra jelölt regénye ott kezdődik, ahol a hazájukat elhagyók történetei általában véget érnek. Hogyan találhat magára egy helyét kereső, második generációs bevándorló kamaszlány egy másik kultúrában, egy idegen országban?

Hallja, ahogy az öreglányok lefekvéshez készülődnek; hangosan beszélnek magyarul, mintha azt gondolnák, ha nem érti, mit mondanak, fel sem ébredhet rá. Mióta elment Combe-ba, már nem hoznak neki ennivalót az ágyba ilyenkor, reszelt almát vagy gerezdekre szedett narancsot. Egészen elképesztőnek tűnik, hogy alig egy évvel ezelőtt még itt feküdt az ágyában kényelmesen eszegetve, és leveleket írt a barátnőinek, mint valami orosz emigráns, aki várja, mikor lövik agyon.