Franz Kafka és Dora Diamant, az író utolsó szerelme, valamint fiatalkori barátja, a dombóvári magyar orvos, Klopstock Róbert különös hármasáról szól ez a finom szövésű és megrázó regény, mely végigköveti a XX. század egyik legfontosabb szerzőjének utolsó hónapjait. Kafka 1923 júniusában ismeri meg Dorát, amikor látogatóba érkezik egy kis balti-tengeri fürdővárosba. A vidám és élettel teli lány azonnal elbűvöli a negyvenéves, súlyosan beteg férfit, aki pár hét múlva olyat tesz, amit korábban teljesen lehetetlennek gondolt: Berlinben összeköltözik a lánnyal, és együtt próbálnak boldogulni a hiperinflációtól sújtott weimari köztársaság kiszámíthatatlan viszonyai között. Amikor pedig Franz tüdőbajjal kórházba kerül, az őt ápoló Dora csak egyvalakire számíthat: a szanatóriumban orvosként praktizáló Róbertre, akinek barátjával ellentétben sikerült kigyógyulnia a halálos kórból. Michael Kumpfmüller az összes elérhető naplót, levelezést és dokumentumot felhasználta regénye megírásához, amely teljesen átrajzolja a Kafkáról alkotott eddigi képünket. Igen jól elgondolható, hogy az élet gyönyörűsége ott található készenlétben mindenki körül, a maga egész gazdagságával, de elfüggönyözve, mélyen, láthatatlanul, nagyon messze. De ott van, nem ellenségesen, nem idegenkedve, nem süketen. Ha az igazi nevén szólítja az ember, a megfelelő szóval, akkor jön is. Ez a varázslat lényege: nem teremt, hanem szólítja. (Kafka: Naplók, 1921.)